2022. augusztus

Idén úgy alakault a nyaralás, hogy a Suzukival már nem akartunk elindulni Horvátországba, a Prius pedig még nem volt meg, így Laci barátom volt olyan rendes, hogy kölcsönadta 2 hétre a féltve őrzött 3-as BMW-jét. Ezúton is köszönet érte!

Ez az autó sem mai darab, 2006-aban helyezték forgalomba, de kilométerből meglehetősen kevés van benne (170.000), korához és típusához képet. Állítólag sokat állt.

Ezzel az autóval kapcsolatban elég ambivalens érzéseim vannak. A 3-asról nekem egy kicsi, de sportos autó jut eszembe, ugyanakkor mellétéve azt, hogy dízel már inkább egy utazóautó képe jelenik meg a szemem előtt, beülve viszont ismét elbiszonytalanodok, hogy milyennek is akar tűnni...

Külső

Külsőre, ebben a szürke metál színben nem hivalkodó, azt is mondhatnám, hogy semleges, elveszik az utcaképben. A méretei viszont nem a 3-as sorozatot juttatják eszembe. Nem gondoltam, hogy már 16 éve is ilyen nagy volt a 3-as. 

Persze hamar meg lehet szokni, pár nap után már fel sem tűnik. A vonalvezetése klasszikus BMW szedános. Nagyon hosszú orr, rövid de határozott farrész és a 4 ajtó ellenére is sportosnak tűnő tetővonal jellemzi a kocsit.

Az elején a vesék még visszafogottan laposak, az első lámpák természetesen Angel eye helyzetjelzőt kaptak, a hátsó traktus pedig a 320d feliraton kívül nem tartalmaz semmi érdekeset. Tényleg egy szürke, hétköznapi, de prémium autó benyomását kelti.

A prémium kinézet titka egyébként a "premium gap" néven ismert távolság az első kerekek és az első ajtó között. Ez egy átlag Corsa esetén alig néhány centiméter, a kerék szinte beleér az ajtóba, de itt...

 ... na itt egy jó arasznyira hagyták, részben technikai részben esztétikia okok miatt.

A külsőnél maradva van még néhány apróság, amit érdemes megemlíteni. Az autón jelenleg egy 16 collos felni van, jó ballonos gumikkal, de nem érződik a nagy felni hiánya. Jó döntés volt, hogy az első tulajdonos inkább a kényelemre optimalizált, és nem a jampi kinézetre. A sedenokról nekem mindig nagyon hiányzik a tetőcsomagtartó kultúrált rögzítésének lehetősége, de ennél a hármasnál megoldották, úgy hogy kis rögzítő pontokat építettek a tetőbe, ahová tenni lehet a gyári tetőcsomagtartót. Egy szedánnál azért is tartom fontosnak, mert hiába a méretes csomagtartó, ha a kis lyukon nem tudjuk bepakolni a nagyobb tárgyakat, a tetőn viszont kényelmesen elfér, ha van egy jó tetőcsomagtartónk. 

Belső

Bekukkantva a beltérbe további prémium cuccokat találunk. A fekete bőr ülések a 80-as évek fuxos vállalkozóinak kultúráját juttatják eszembe, főleg ha picit meg is van repedezve. Itt szerencsére csak az ülések széle bőr, a közepük egy nagyon tartósnak kinéző szövettel van borítva, ami megmenti a belteret a sztereotipizálástól. 

A kormány, a váltó és az egész műszerfal nagyon sportos benyomást keltenek. A kor gomberdőihez képest nagyon letisztult az egész első traktus. Nincs benne túl sok felesleges funkció, csak ami tényleg kell. A műszeregység klasszikus sok mutatós, (még a pillanatnyi fogyasztást is egy analóg műszer mutatja) megspékelve egy narancssárga monokróm kijelzővel. A kormány viszont elég műanyag, a fogása semmilyen prámium érzést nem közvetít, inkább egy hülyegyerek autóba illene. 

A hátsó ülések itt is (mint minden normális méretű autóban) inkább 2 személynek lettek tervezve. Ezt az érzést nagyon erősen aláhúzza, a középső hely bőrrel való borítása és a lehajtható könyöktámasz. Mivel lábtér van bőven, ebben az autóban elég kényelmesen lehet hátul is utázni. Tovább fokozza a hátsó utasok kényelmét a hátsó légbeömlő, ami nem csak annyit tud, hogy oda is fújja a levegőt, de a hőmérséklete külön állítható a jobb és bal oldalon. Szivargyújtó csatlakozóból is jutott a hátsó utasoknak. Ezek az extrák szintén a prémium érzetet erősítik.

Még egy pár szó az extrákról. Nem csak hátul, hanem elől is 2 zónás a klíma. Az ülések motorosan állíthatók minden irányban. Van 4 elektromos ablak amelynek mindegyike automata felfelé és lefelé is. Elektromosan állíhatók a tükrök, van tempomat CD-s rádió (Jack dugós) AUX bemenettel. Sajnos bluetooth-os zeelejátszára nincs lehetőség, annak ellenére sem, hogy a kihangosító tud ezen az interfészen kommunikálni a telefonnal. A hifi amúgy elég jól szól, de persze semmi extra.  A monokróm kijelzőn vannak napi kilométer számlálók, átlagfogyasztás mérés és mutatja a megtehető kilométerek számát is. Az első lámpák xenont kaptak, a többi világítótest viszont hagyományos izzós. 

A csomagtartó a szedán kialakítás miatt megfelelően nagy egy családi utazáshoz is, 460 liter, de jobb, ha ezt minél kisebb részletekben pakoljuk bele, mert a nyílása nem igazán nagy. Szerintem egy kis odafigyeléssel lehetett volna nagyobbra tervezni, mert láthatóan sokat elvesz belőle a kerékjáratok burkolása. 

Vezetés

A vezetőülésben ülve ismét a kocsi sportos jellege domborodik ki. Mélyen ülünk az autóban még akkor is a legfelső állásba emljük az ülést. A motor beindítása még megér pár szót, mert úgy működik a dolog, hogy a kulcsot, be kell helyezni a műszerfalon lévő nyálsba (nem a kulcsszárat, mert az nincs, hanem az egész műanyag házat). Miután jól benyomtuk, feléled a műszerfal és lehet nyomni a Start-Stop gombot. A gombot nyomba azonnal indul a kétliteres dízel erőgép (ezt nem is tudom pontosan hogy csinálja, mert nincs dedikált izzítási idő, talán már a kulcs behelyezésekor rögtön elkezd izzítani). 

A motor hangja elég kiábrándító. Nem csak azért mert dízel, hanem mert olyan "nagy teherautós dízel". Érezni, hogy komoly tömegek forognak a motortérben és amikor leáll, szinte érezni hogy mennyire nehéz is mozgásban tartani az egész rendszert. Erőben viszont nincs hiány, papíron 163 lóerő.

A váltó iszonyat nehezen jár, nem azért mert valami baja van, ezt ilyennek tervezték. Határozottan kell kezelni, de pont emiatt nagyon pontos a kapcsolási érzet. A kormány tekergetése sem könnyű, elsőre olyan, mintha nem lenne szervós. Bele kell kapaszkodni rendesen, cserébe az úttartás nagyon precíz, pontosan arra megy a kocsi, amerre a kormányt tekerjük. A hátsókerék hajtásnak köszönhetően nagy a kormányszög, emiatt szűk helyeken is meg lehet vele fordulni.

Az óvatos elinduláshoz gyakorlott pedálkezelésre van szükség (én 7 év automata váltózás után kezdek kicsit elszokni a kuplung kezelésétől). Ha nem adunk egy kis gázt akkor nem fullad le a motor, de eléggé rángatós az indulása, ezért kicsit pörgetni kell induláskor (mondjuk 1500-ig :D). Egy ilyen erős dízeltől azt várnám, hogy alapjáraton is finoman el lehet vele indulni. A kemény kuplung, a nehéz váltó és a kapaszkodós kormány miatt városi futárautónak semmiképpen sem ajánlanám még a kedvező fogyasztása ellnére sem. Néhány alkalommal mentem vele Budapest belvárosába és igazi szenvedés vele a dugóban araszolás. Rendesen el lehet fáradni a sok váltogatásban. Az sem kifejezetten kellemes, hogy 60 km/h-ig erősen traktorhangja van minden gyorsításkor. Valahogy pont abban a kellemetlen tartományban jár a motor és hangosabb is a kelleténél.

Egész más képet mutat magáról a kocsi az autópályán. A Horvát tengerpart felé vezető 800 kilométeren volt lehetőségem kitapasztalni. 80-100 felett a motor járása kisimul, a hangja szinte teljesen eltűnik. Sem a szélzaj sem a kerékzaj nem zavaró még nagyobb tempónál sem, az utastér suhanósan csendessé válik és az is marad 160-ig (utána már van egy kis szélzaj). A dízelmotor itt érzi igazán otthon magát. Tempomat, 140 (óra szerint) és kimegy a világból. Még ebben a sebességtartományban is olyan ereje van, hogy kicsit megpatosva a gázt, könnyedén belevághatunk egy előzésbe. A fogyasztása pedig verhetetlen, 5-6 liter között marad akármennyivel megyünk. 

Az alacsony fogyasztás mellé pedig egy 60 literes tank társul, amivel nem túlzás az 1000 km-es hatótáv sem. Telettankolva a fedélzeti műszer 1100 km-t jósol, az már kicsit túlzás. 

Ezek a paraméterek igazán kellemes utazóautóvá teszik. A kényelmes ülések és a csendes utastér miatt egy igazán hosszú utazás sem fárasztja le az embert. Laci barátom is erre tartja ezt az autót, akkor veszi elő, ha messzebbre kell mennie. Beül és nyomja neki.

Összefoglalva

A korához képest nagyon szuper autó, ilyenkor döbben rá az ember, hogy már 15-20 éve hol tartott a technika. Viszont nem lettem sem BMW-s, sem dízelpárti. Mert ok, hogy jó vele hosszabbakat menni, de ha lenne lehetőségem, hogy külön tartsak egy autót a hosszabb utakra, akkor egy kevésbé sportosnak tűnni akaró kombit (mondjuk egy VW Passat-ost, egy Audi A6-ot vagy valami hasonlót) választanék, természetesen erre a feladatra csak dízelt. Mindenes családi autónak pedig egyáltalán nem jó. Túl sok benne a kompromisszum. Jó volt hogy nálam lehetett 2 hétig, de nem fájt a szívem akkor sem, amikor vissza kellett adni.