Átléptük a 100.000 km-t a Suzukival!

2022. szeptember 17. 07:20 - Magyar Péter 87

2022. július

2015 január 30-án mentem el Szekszárd mellé Tolnára egy kedves kollégámmal megtekinteni egy fehér színű autmata váltós Suzuki Swift Sedan 1.6-ot, ami az akkori (automata váltós) kínálat legdrágább példánya volt a maga 550.000 Ft-os árával. A megtekintés annyira jól sikerült, hogy azonnal megírtuk az adásvételit és el is hoztam. Az órája akkor 16.318 km-t mutatott, ami a fellelhető adatok és a kocsi állapota alapján valójában 116.318-at takart. Most pedig már ismét 16.000-et mutat, ami azt jelenti, hogy 100.000 km ment bele 7,5 év alatt. Elosztva a két értéket egymással kijön, hogy az éves átlagos futásteljesítmény 13.333 km.

A közös kilométerek során, mindig vigyáztam rá, rengetegszer lemostam és folyamatosan megkapta azt a törődést, (vagy talán még többet is), amit igényelt. Az autó állapota emiatt kiválónak mondható, de hát erről szól lényegében az egész blog. Így hát inkább arról írnék, hogy merre jártunk a kocsival és milyen az élet egy automata váltós Swifttel, miért jó és milyen bosszantó tulajdonságai vannak.

2015-ben Budapest 13. kerületében laktunk albérletben, közel az Árpád hídhoz, ahol az utcai parkolás fizetős. A lakáshoz ugyan tartozott mélygarázs beállóhely, de azt más bérelte emiatt a kocsi elhelyezése is gondot okozott. Szerencsére akkoriban tudtuk úgy szervezni az életünket, hogy mind a munkába járást, mind az egyéb hétköznapi dolgokat meg tudjuk oldani kocsi nélkül, legtöbbször csak hétvégén mentünk az autóval. Ekkoriban az Aréna Pláza mélygarázsa (Budapesten egyedülálló módon) ingyenes volt. A szabály szerint 3 napnál tovább nem tartózkodhatott egy helyben az autó odabent, de a gyakorlatban ezt nem ellenőrizték. Csak azokra az autókra tettek figyelmeztető cédulát, amik láthatóan hónapok óta mozdulatlanul álltak és a cédulával is hónapokon keresztül várták, hogy valaki elszállítsa őket. Ezért kialakult egy olyan gyakorlatom, hogy hétfőn reggel munkába menet beálltam a Suzukival a pláza parkolójába, onnan gyalog mentem tovább a munkahelyemre, majd pénteken szintén gyalog elballagtam a plázába és hazavezettem.

Említettem, hogy a lakás parkolóját más bérelte, egy olyan ember, aki dolgozni járt a környékre kocsival, így hétvégén nem volt szüksége a helyre, tehát hétvégente nyugodtan állhatott ott a Suzuki. Évekig így oldottam meg a garázsban tartás kérdését, míg 2018-ban be nem zárult a plázás kiskapu. Sorompókat szereltek fel és fizetős lett a mélygarázs.

adobephotoshopexpress_67a34a9c0db144f5b01324d2c9c90588.jpg

Ekkoriban tehát leginkább hétvégente mentünk kocsival, ha mégis szükségünk volt rá hétköznap, akkor munkából jövet elmentem érte, nem volt gond. Nagyrészt a heti bevásárlásra és szabadidős kirándulásra használtuk. Elmentünk a Normafára sétálgatni, a belvárosba kajálni, barátokat meglátogatni valamint a havi átlagosan egy hosszú kazincbarcikai utat is ezzel kocsival tettük meg.

Ha ilyen hosszabb utakra mentünk, mivel még csak ketten voltunk a feleségemmel, gyakran meghirdettük az Oszkáron a szabad helyeket a hátsó ülésen. Jól is jött ez a kis hozzájárulás az üzemanyaghoz, mert valójában nem álltunk úgy anyagilag, hogy teljes mértékben indokolt legyen egy autó fenntartása és az életünket is meg tudtuk volna oldani nélküle ha nagyon akarjuk, de hát urizáltunk (egy Suzukival :D).

És ha már hosszabb utak, ez az amire legkevésbé alkalmas ez az autó. Ugye ez egy majdnem fullextrás régi Swift, a majdnem azt jeleni hogy minden benne volt, kivéve a klíma. A klíma pedig a nyári napsütésben való autópályázást nehezítette meg leginkább. Hogy miért? Mert akármennyire erősen fújatjuk be a kinti levegőt az utastérbe, az ablakokon besütő nap annyira felforrósítja, az amúgy is meleg levegőt, hogy elviselhetetlen a meleg odabent, ezért le kell húzni az ablakokat, hogy kellőképp áramoljon a levegő az utastérben, ami főleg autópálya tempónál nagyon hangos és zavaró.

A hangosság alapból is zavaró, mert GPS-szel mért 110-nél, amikor az óra 120-at mutat (ez egyébként a kényelmes utazótempója a kocsinak), a motor percenkénti fordulatszáma már eléri a 4000-et. Az elégtelen hangszigetelés nyomán ezen a fordulatszámon már olyan hangzavar van az utastérben, hogy beszélgetni csak emelt hangerőn lehet, a zenehallgatás pedig teljesen esélytelen. Ezek miatt az autópályázás még hűvösebb időben is kompromisszumos, pláne a nyári nagy melegben. Viszont azon a havi 2x200 km-en kibírtuk, és az utasaink sem panaszkodtak. Kis pénz kis foci, tartja a híres mondás :).

Ahogy említettem, ha nem hosszú útra mentünk, akkor legtöbbször Budapest bel- vagy külvárosa felé vezetett az út, ahol igazán jól érzi magát a kocsi. Az automata váltó miatt nagyon kellemes vele a városi forgalomban való közlekedés. Vajpuha a váltás, erős a motor, és a rövid (4 méteres) kasztni miatt nagyon könnyű vele manőverezni és parkolni is. Városi autónak tehát nagyon jól bevált, ezen a terepen az egyetlen kompromisszumot a fogyasztás jelenti, ugyanis tisztán városi használatban 10 liter körül alakul, de volt már 12 liter is! A vegyes használat természetesen csökkenti a fogyasztást, de akkor is elég sok. Szerencsére keveset mentünk vele, (főleg amikor csak hétvégente használtuk) hogy ne legyen annyira fájdalmas kifizetni a többletfogyasztás költségét.

Egyébként a leghosszabb út, amire ezzel a kocsival mentünk az egy Budapest - Makarska (Horvátország) táv volt. Amikor 2016-ban összeházasodtunk Noémivel, a Suzukival mentünk nászútra. A 800 km-es út megtétele a megállókkal együtt kb. 10 órát vett igénybe és a nyári melegnek köszönhetően elég durván fárasztó és izzasztó volt. Akkor konkrétan törölközőt kellett tennem a hátamhoz. Mivel kicsi a tank és sokat fogyaszt a kocsi, volt olyan szakasz (kb. 350 km) ahol a két tankolás között végig autópálya volt, és egyszer sem álltunk meg, itt jól meg lehetett mérni az autópályás fogyasztást. :D Makarskáról egyébként még kirándultunk egyet Dubrovnikba, az volt az abszolút legmesszebbi pont Budapesttől, ahova eljutottunk az Suzukival.

Ezen kívül voltunk vele többször Zágrábban, Pécsen, Sopronban, Győrben, hogy csak az ismertebb nagyvárosokat említsem. Minden évre jutott 1-2 hosszabb kirándulás.

2018-ban amikor megszűnt a plázás parkolás, sikerült bejelentkezni állandó lakcímmel az albérletbe, így évi 1000 Ft ellenében ki lehetett váltani az utcai parkolási engedélyt. Erre azért is volt szükség, mert akkor Noémi már terhes volt Bíborkával és nagyobb szükség volt a kocsira a hétköznapokban is, mint korábban. Miután Bíborka megszületett, ez az igény csak fokozódott. Orvoshoz menni, barátokat meglátogatni, stb..., hétköznap gyerekkel mozogni még Pesten is jobb autóval sok esetben (ahogy korábban is írtam, Budapesten, főleg a belváros környékén viszonylag egyszerűen megoldható az élet autó nélkül is, de ha már van, nagyon nehéz nem használni). Innentől kezdve nőtt is kicsit a futásteljesítmény. 2018 előtt évente 11-12e km ment bele, 2018 után inkább 14-16e km. Ebben az időszakban azt sajnáltam legjobban, hogy csak hétvégén állt garázsban az autó (és még amikor volt kedvem este 7 után beállni, reggel 7-kor meg kiállni, mert a váltótársam így dolgozott). Kb egy évig állt nagyobb részben az utcán a Suzuki Pesten.

Aztán 2020 elején elköltöztünk Dunakeszire, ahol nekünk ugyan nagyon jó volt, élvezhettük a nagyobb lakás és a több szoba előnyeit, a kocsinak viszont ismét az utcai parkolás jutott, ráadásul egy olyan utcában, ahova egész nap éri a napsütés. Ez kényelmi szempontból is visszaesést jelentett mert a pesti albérlet előtt legalább egy árnyékos utcában lehetett parkolni, de itt sokszor a 70 C fokos autóba kellett beszállni induláskor. Ezen az időközben hővédő fóliával besötétített ablakok és a mániákus takargatás sem segített.

Ekkorra már megvolt a bontott klíma, csak még kartondobozokban várta, hogy valaki beszerelje az autóba. A Covid-19 lezárások miatt erre egészen 2021. júliusig kellett várni, onnantól viszont eljött a megváltás. Hihetetlen hogy mennyit számít kényelemben ez az extra és az is hihetetlen, hogy még a mai napig lehet olyan új autót venni, amibe nem szerelik be. A Dunakeszire költözés egyébként is azt okozta, hogy több lett a helyi kocsikázás, több lett a Pestre bejárás, és mint írtam, ezek a távolságok (és sebességek) kényelmesek az autóval a klíma pedig igazi minőségi változás itt is, a legjobban viszont az tetszett, hogy felhúzott ablakkal lehet autópályázni. Ok, igazán halk így sem lett, mert a ventilátort a nagy melegben hármas, vagy olykor maximum fokozaton kell járatni, de ez a zaj is csak az autópálya tempó motorzaját éri el és meg sem közelíti a lehúzott ablak okozta robajt.

Szóval a 2020-ban lakásvásárlással jól kiköltekeztük magunkat (elég komoly felújítást is csináltunk), az autó minőségi javuláson ment keresztül a klíma beszerelés által és a sok rövid utas használat sem sarkalt arra, hogy egy újabb, nagyobb, modernebb autót vásároljunk. A Suzuki már megvolt, nem féltettük de vigyáztunk rá, nem volt tökéletes de nagyon megbízhatóan tette a dolgát. Közben pedig a mélygarázs kérdése is megoldódott, ugyanis a szomszédos épület alatti garázsban lett kiadó hely. Így 1,5 év után újra garázsos autó lett. Közben telt az idő, mentek a kilométerek, folytattuk a szokásos barcikai utakat, hétvégi kirándulásokat, napi ügyintézést és sokszor már a munkába járást is. A munkába járás azért nem került túlsúlyba, mert a Covid egyetlen előnye a Home Office meghonosodása volt, amit ki is használunk a mai napig. Bíborka születése után Noémi is aktívabban vette kezébe a kormányt és már nem csak akkor vezetett, ha én is ott ültem mellette, hanem gyakran elindultak ketten egy távolabbi játszótérre, bevásárolni, vagy meglátogatni a barátainkat. Így ketten hajtottuk a kilométereket a kocsiba, az éves kilométerfutás volt hogy belekarcolt a 17.000-be is.

Szerencsére Dunakeszin is úgy alakítottuk az életünket, hogy mind munkába járásra, mind a napi dolgok elintézésére is legyen az autós közlekedésen kívül más alternatíva. Munkába mindketten mehetünk vonattal, én gyakran járok az elektromos rollerrel, néha még biciklivel is. Az ovi, bevásárlási lehetőség, játszóterek is vannak gyalogtávolságra, biciklivel pedig gyakorlatilag egész Dunakeszi könnyedén bejárható. Mégis egyre gyakrabban felmerült az igény egy második autóra. Nem volt megoldhatatlan egy kocsival, de minden hónapban előfordult, hogy bizony ló lett volna.

Az elmúlt években elég sokféle autót volt lehetőségem kipróbálni. A szüleimnek ugyanilyen Swiftje van, csak 1.3-as és manuális váltós, a Noémi szüleinek meg egy 2010-es Toyota Corolla-juk van. Mindkettő kormánya gyakran a kezembe kerül. Aztán 2018 környékén majd egy évig írogattam a villanyautosok.hu-ra, ami azzal is járt, hogy néhány tesztautó is megfordult nálam. Ilyenek mint a Citroen C-zero, az Audi e-tron, a Renault Zoe, Mini Countryman, a Hyundai IONIQ, egy Pugeot Partner, vagy a Nissan Leaf első és második generációja. Ezen kívül a barátaim autóit is gyakran vezettem, italozási, vagy egyéb kényelmi szempontok miatt. Nemrég például volt olyan hétvége, ahol egymás után vezettem egy régi Peugeot 206-ot, egy pár éves Kia Sportage-et, majd egy BMW 320d-t 2006-ból. Aztán Laci barátomnak én teszteltem le a kiszemelt BMW i3-asát, amit azóta már máskor is vezettem, de kipróbálhattam a Peugeot e2008-asát is. Vezettem már VW e-Up-ot (és sima benzines Up-ot is), 3-as Priust, Trabant 1.1-et és még ki tudja mi mindent, ami most nem jutott eszembe.

Az iménti felsorolásból talán látható, hogy nem szatyorban élek, tudom mit nyújtanak a modernebb vagy a prémium autók. Tudom, hogy mennyire jó egy elektromos autó, vagy milyen keveset fogyaszt autópályán egy jó dízel, milyen kényelmes, ha magasan van az ülés, ha nagyra nyílik a hátsó ajtó, ha van méretes csomagtartó, tolatókamera, automata klíma, Car-play, esetleg egy erős, biztonságos karosszéria. Csak úgy voltam vele, hogy amennyivel többe kerülnek, annyit nekünk nem ad az életünkhöz, főleg úgy, hogy komoly anyagi megterhelést is okozna.

Mert a Swift elég jól tette a dolgát. Probléma nagyon ritkán volt vele. A 100.000 km alatt olyan meghibásodás nem történt, amivel az út szélén kellett volna megvárni a segítséget. Párszor volt olyan eset, hogy nem indult be, de mindig az akkumulátor volt a bűnös. Volt hogy rá tudtam tölteni, volt hogy bikázni kellett, és olyan is volt, hogy csak egy másik akku segített, de komoly gondot sosem okozott azzal hogy elromlott. A többi probléma mindig a karbantartási műveletek során javítva lett, ezek jórésze kopó alkatrész cserét jelentett. Izzók, fékek, kipufogó, féltengely gumi, tömítések, szűrők, de ezek tényleg csak karbantartási dolgok. Az utóbbi időben a klíma szívatott meg, de egyrészt ez nem olyan, hogy befolyásolná az eljutást valahova, másrészt egy bontott klímaberendezésről van szó, ami ki tudja mennyit futott már. Szóval tényleg nem volt olyan eset, amikor a kocsi elromlása miatt igazán kellemetlen helyzet állt volna elő.

Persze nem tökéletes autó a Swift. 100e km alatt elég jól ki lehet ismerni a fájdalmas pontokat. Az egyik ilyen a kaszni merevsége. Ez nem csak abban a félelemben ölt testet, hogy ha ütközünk, tutira meghalunk, hanem a belső térben zörgicsélő elemek is erről tanúskodnak. OK, a szüleim Suzukija legalább tízszer annyira nyekereg, de akkor is bosszantó néha az úthibákon való átguruláskor hallható csörömpölés. A másik nagy hiba, hogy elég kényelmetlenek az ülések. Ha csak egy fél órát kell benne tölteni akkor nincs semmi baj, de 2-300 km már érezteti hatását. A gyári hangrendszer is a legrosszabbak közé tartozik, ezért is javítottam fel egy kicsit az elviselhető kategóriába. Aztán kiegészítettem még a szórakoztató elektronikát egy jó vezeték nélküli fejegységgel, valamint egy vezeték nélküli töltővel ellátott tablet+telefontartóval. Ezek az extrák, ha nem is hoztak akkora javulást, mint a klíma beépítése, engem nagyon boldoggá tettek. Negatívum még a sedan forma miatt rossz pakolhatóság, az ajtóhatárolók hiánya és a hosszú utaknál nagyon hiányzik a tempomat is. Viszont ahogy már írtam korábban, hobbiautónak amúgy kiváló!

Azt, hogy a következő 100.000 km mikorra lesz meg, nem tudom, mert közben lett még egy autónk, ami a legtöbb helyzetben át fogja venni a Suzuki szerepét, főleg a hosszabb utak esetében, így az is lehet, hogy hamarabb jön egy OT minősítő vizsga, mint a harmadik X km.

Ha kíváncsi vagy mennyibe került eddig egy több, mint 20 éves automata váltós Suzuki Swift jó állapotban tartása nézd meg ebben a kissé összetett, de minden költséget tartalmazó táblázatban. Ha kevesebb adatra és több grafikonra, fogyasztási adatra vágysz, nézelődj a Spritmonitoron. Van egy összefoglaló cikk a Totalcar Népítélet rovatban, ebben röviden le van írva milyen autóról van szó.

A Patreonon pedig megtalálhatjátok az összes eddigi írásomat, nem csak Suzukis témában!