Sajnos hibá küzdök a saját kis módszereimmel a rozsda ellen, néhány ponton már konkrétan elérte azt a szintet, hogy "rohadásnak" lehessen nevezni. Ezek a pontok a tipikusnak mondható küszöb alsó részének a hátulja, a sárvédőívek belseje és kereszttartó alja. Most azzal a tudattal indultam neki a kétévente esedékes műszaki vizsgának, hogy ez már nem biztos, hogy átmegy.

Amikor 2022-ben megvettem a Priust (Toyota Prius III. 2009) nagyon örültem, mert a szebbik, 17 collos felni volt rajta, ráadásul az általam legjobb minőségűnek tartott Michelin CrossClimate gumikkal szerelve. Csak a vásárlás után vettem észre, hogy nem pontosan ugyanazok a típusú abroncsok vannak az első és a hátsó tengelyen és kopottságban is mutattak némi eltérést. Az első kerekeken 0721 dotszámú sima CrossClimate+, a hátsókon pedig újabb 4221 dotszámú CrossClimate 2 gumik vannak. Az utóbbit szinte biztos hogy később szerelték fel, mert jelentős eltérés volt kopásban. Ha feltételezzük, hogy ugyanabban az évben lett cserélve a gumi, amikor gyártották akkor a visszamenőleges adatok alapján nagyjából 70.000 km-t futottak.

(Kerékcsere előtt és után. A végeredmény nem is lett olyan rossz mint gondoltam.)

 2026. március

Még 2025 augusztusában voltam ‘Barcikán a Suzukiban, hogy lecseréltessek pár dolgot. Ezek jelentős része meg is történt, egy nagyon fontos tétel azonban elmaradt: a váltóolaj csere. Ennek apropóján kerestem meg Zambelly Ákost aki videóiban rendszeresen bukkannak fel régi Swiftek. Persze egy váltóolaj cserével nem érdemes beállítani, ezért kértem még néhány apróságot.

2026. március

Ennél unalmasabb bejegyzést nehéz elképzelni egy blogra, mint hogy egy 2009-es Toyota Priuson, egy Toyotákra szakosodott szerviz lecserélte az olajat, pedig most pontosan ez következik.

2019-ben lett egy iPad-em, ráadásul a "cellular" változat amibe lehet SIM kártyát tenni és van benne GPS. Akkor kezdtem el gondolkozni rajta, hogyan lehetne az autóban navigációra és multimédia eszközként használni ezt az iPadet. Hosszas agyalást követően 2021-ben végül készítettem alumínium lemezből egy roncsolásmentesen rögzíthető tablettatót a Suzukiba, ebből akkor írtam egy elég részletes blogbejegyzést.

Már az első változatnál felmerült bennem a 3D nyomtatás gondolata, de nem volt hozzáférésem 3D nyomtatóhoz és a tervezésben nem volt rutinom, ezért döntöttem a házilagos körülmények között egyszerűbben megvalósítható megoldás mellett.

2025-ben azonban újra előjött a gondolat, hogy jobb lenne egy 3D nyomtatott tartó, mert sosem tetszett igazán a fém változat.

Az egyik kedvenc podcastom a Villanyóra a villanyautosok.hu heti podcastja, aminek az indításában volt némi szerepem is... na szóval ebben a podcastban tették fel a kérdést, a hallgatóknak, hogy "Miért nincs még villanyautód?!?".

(Szelfi a Tesla bemutatótermében egy friss Model Y Juniper-rel)

Mondhatom, szíven üt a kérdés, mert nagyjából egyetemista korom óta, ami nálam 2010 környékét jelenti, azon gondolkozom, hogyan lehetne készíteni, átalakítani, majd később vásárolni elektromos meghajtással rendelkező közúti használatra alkalmas gépjárművet. Úgyhogy ebben a kis írásban igyekszem megválaszolni a feltett kérdést, és kicsit rávilágítani, hogy egy átlagos keresettel rendelkező de nem kifejezetten átlagos autóhasználati szokásokkal rendelkező család miért van nehéz helyzetben, ha villanyautóra szeretne váltani 2025-ben.

2025 augusztus

Ismét ránéztem a Suzukiról vezetett táblázatra és azt láttam, hogy néhány dolog már elérte, vagy meg is haladta a csereperiódusát. Ezeket korábban, amíg rendszeresen jártunk Barcikára, az ottani Suzuki márkaszervizben cseréltettem, mert vidéken még mindig rengeteg a "régiswift", benne vannak ezek az autók is a műhely napi rutinjában és körülbelül egy átlagos budapesti márkaszerviz áráért dolgoznak.

Na de nézzük mi történt a szervizben és utána...

Keresztapámmal nézegettük a motorteret, amikor észrevettük, hogy a hűtőfolyadék tágulótartályában folyadék helyett csak némi vízkő van. A motor egybként nem melegedett és csöpögést sem tapasztaltam, pedig haszáltam mostanában a kánikulában is az autót.

A tágulási tartályt szerencsére könnyű volt kiszedni.

Második alkalommal jött el az idő, hogy műszaki vizsgára vigyem a Priust. Utoljára 2023-ban kellett vizsgáztatni. Akkor minden rendben zajlott, elvittem a kocsit a ToyoTeam Garage szervizbe reggel és délután vizsgásan hoztam el onnan.

Most azonban másképp alakult...

Hosszas keresgélés után 2015. január 30-án megvásároltam az akkori Swift kínálat legdrágább darabját, egy jól felszerelt 2000-es évjáratú Suzuki Swift sedan-t 1.6-os motorral és automata váltóval. A folyamatot az autó kiválasztásától kezdve elég részletesen leírtam. (A blog.hu-s bejegyzések dátuma azért nem stimmel, mert eredetileg a garazs.net-en kezdtem el az írást, csak aztán rájöttem, hogy a blog.hu egy jobban használható platform, így 2018-ban átköltöztettem minden bejegyzést ide.) 

Mindez, vagyis a vásárlás pontosan 10 évvel ezelőtt történt. Azóta is lelkesen dokumentálom az autóval történt javítási és karbantartási eseményeket, előbbiből szerencsére csak nagyon kevés volt. Akkor a Suzuki 15. évét taposta és a kilométer számlálója 16.318-at mutatott. Az 5 jegyű számláló a papírok tanulsága szerint addigra csak egyszer fordult át, szóval a valós érték: 116.318 km volt.

Az elmúlt 10 év természetesen nem múlt el nyomtalanul. Keletkeztek a kocsin sérülések és történtek fejlesztések is. A kocsival átélt élethelyzetek mellett ezeket a fejlesztéseket mesélem el most ebben a bejegyzésben.