Hosszas keresgélés után 2015. január 30-án megvásároltam az akkori Swift kínálat legdrágább darabját, egy jól felszerelt 2000-es évjáratú Suzuki Swift sedan-t 1.6-os motorral és automata váltóval. A folyamatot az autó kiválasztásától kezdve elég részletesen leírtam. (A blog.hu-s bejegyzések dátuma azért nem stimmel, mert eredetileg a garazs.net-en kezdtem el az írást, csak aztán rájöttem, hogy a blog.hu egy jobban használható platform, így 2018-ban átköltöztettem minden bejegyzést ide.) 

Mindez, vagyis a vásárlás pontosan 10 évvel ezelőtt történt. Azóta is lelkesen dokumentálom az autóval történt javítási és karbantartási eseményeket, előbbiből szerencsére csak nagyon kevés volt. Akkor a Suzuki 15. évét taposta és a kilométer számlálója 16.318-at mutatott. Az 5 jegyű számláló a papírok tanulsága szerint addigra csak egyszer fordult át, szóval a valós érték: 116.318 km volt.

Az elmúlt 10 év természetesen nem múlt el nyomtalanul. Keletkeztek a kocsin sérülések és történtek fejlesztések is. A kocsival átélt élethelyzetek mellett ezeket a fejlesztéseket mesélem el most ebben a bejegyzésben.

Akkor, 2015-ben Noémivel már a második albérletben laktunk Budapesten. Először a VII. kerületben a dohány utcában, laktunk nagyjából egy évet, majd egy jóval igányesebb helyre, a XIII. kerületbe egy modern tégla építésű mélygarázsos háztömbbbe költöztünk. Már jegyben jártunk, és az eskübőt tervezgettük, amikor megérett bennem az autóvásárlás gondolata.

A Swift egyébként egy Opel Astra F Caravan 1.7 TD-t váltott, amit még a szüleimtől kaptam életkezdési ajándék gyanánt. Sajnos 1,5 év alatt több pénzt sikerült rákölteni mint amennyiért eladtam, úgyhogy vágytam valamire, ami kicsit megbízhatóbb, nem dízel és automata váltós, hogy Noémi is tudja vezetni. Így jött képbe a Swift, mert más megbízható automata váltós kocsi félmillió környékén akkoriban nem volt.

Egy polírozás után az Astra is egészen jól nézett ki, de a motorja borzalmas volt. (Egyébként a mai napig forgalomban van, JSZP-n lekérdezhető az FCY-284 rendszámmal. 2015. márciusában került át az új tulajdonosához.)

A Swift gyárilag egy GX felszereltségű autó volt. Azt pontosan nem tudom, mi tartozott bele ebbe a csomagba, de az biztos, hogy ebben a kocsiban gyárilag benne volt az ABS, a szervokormány, a 4 elektromos ablak, a fordulatszámmérős óracsoport, a hátsó szélvédő fűtés, a hátsó ködlámpa, a fényszóró magasság állítás és a központi zár. Az első tulajdonosnál 15 év alatt kapott még egy indításgátlót, szélterelőket az oldalablakokra és egy első ködlámpát. Szóval nem sokban tért el a gyári állapottól, talán egy dolgot érdemes még megemlíteni, hogy az önindító hallhatóan nem úgy indított mint a gyári, inkább egy versenyautóéhoz hasonlított, szerencsére azóta sem mondta fel a szolgálatot.

A hirdetésből lementett képeken is látszik, hogy egy teljesen átlagos, de jó állapotú autóról van szó lemez felnivel, gyári teli dísztárcsával. Tolna városába egy kedves kollégám Lapu kísért el, aki szintén látott már Suzuki Swiftet és stílusosan egy ferdehátúval érkeztünk meg az eladó háza elé. Nagyjából egy órán keresztül hümmögtünk az autó körül, de nem tudtunk egy olyan részletet se az eladó szemére vetni, ami miatt engedett volna az árból, így kénytelen voltam alku nélkül 550.000 Ft-ért elhozni az autót. A vásárláskor nem hoztam el a kép jobb oldalán látható fekete lemezfelnis nyári kerekeket, de egy hónapra rá mégis úgy döntöttem, hogy kellenek, mert olcsón adta az eladó.

Így utólag elárulhatom, hogy az autót teljes egészében unokatesóm pénzéből vettem. Akkoriban nem altunk valami fényes anyagi helyzetben és mivel pont előtte költöttem egy rakás pénzt az opelre, kb semmi készpénzem nem maradt autóvásárlásra ezért az 550.000 Ft-ért hirdetett Suzukira 600.000 Ft-ot kértem kölcsön. :D Szerencsére az Opel Astra eladása több, mint a felét fedezte a kölcsönnek, majd néhány hónapon belül a maradék pénz is pontosan a megállapodás szerint törlesztettem.

Miután elhoztam a kocsit egyből azon kezdtem gondolkozni, hogyan lehetne egy picit jobbá tenni, mert mégis csak egy Swiftről beszélünk, ami alapvetően a 90-es évek autója, kicsit fapados, zajos és még csak nem is rendelkezik minden gyárilag kérhető extrával. Az első fejlesztés egyben a legkomolyabb esztétikai javulást eredményező beavatkozás is lett. Vásároltam hozzá használtan egy gyári Borbet 6 küllős 14"-os könnyűfém felni készletet nyári gumikkal.

Szerintem nagyon jól néznek ki ezek a kerekek. egy baj van velük, hogy a felniközepek műanyagból vannak és hajlamos a törésre, amikor leszedik. Mivel már úgy vásároltam a szettet, hogy 3 kupakon is törött volt a 4 rögzítő füből egy, vettem még két tartalék felniközepet egy Suzuki márkakereskedésből. Hihetetlen, de volt még új egy német raktárban.

Aztán a zajcsökkentés jegyében kapott néhány tábla öntapadós bitumenlapot pár nagy rezgő lemezfelületekre és műanyag elemre, sajnos ezt a fejlesztést a mai napig nem vittem végig, mert elkelne még pár lap az összes ajtóba, a tetőbe és a lábtér lemezeire is.

Ahogy korábban említettem, egy XIII. kerületi albérletben laktunk, ami alatt mélygarázs is volt és tudtam bérelni a Suzukinak helyet, így legnagyobb részben garázsban állt az autó és fejlesztések egy részét is itt követtem el. Akkoriban körülbelül havonta egyszer megtettük a Budapest - Kazincbarcika távot, de a kilóméretek másik fele így is Budapesten és környékén került az autóba, így az automata váltó nagyban hozzá tudott járulni a városi dugózási komfort növeléséhez. Ezalatt én is nagyon megszerettem az automata váltót. Na persze nem konkrétan a ezt a 3 sebességes Suzuki váltót, mert ennek két nagy hátránya is van: autópálya tempónál nagyon sokat forog vele a motor (tehát hangos) és városban még az autópályás fogyasztást is túlszárnyalja. A karbantartási műveleteket és a tankolásokat a spritmonitoron is publikálom a mai napig. A meglepően magas átlagfogyasztás a következő képen is látható:

A sok városi használatot - akkoriban az útjaink nagy része az esküvőnk szervezéséhez szükséges utazásokból, bevásárlásokból és Budapest környéki kirándulásokból állt - nem csak az automata váltó tudja kényelmessé tenni, hanem egy távirányítós központi zár is. A központi zár maga benne volt a kocsiban, de távirányító nem járt hozzá gyárilag. Ezért a következő fejlesztés egy bicskakulcsos távirányító lett, ami a mai napig az egyik legjobb döntés volt. Hihetetlenül nagy lépés az állandó kulcsozáshoz képest a távirányító nyomkodás. A beszereléskor nem volt kedvem bekötni az index villogtatásáért felelős kábeleket így 9 éven keresztül használtam visszajelzés nélkül, végül a múlt nyáron pótoltam, és bekötöttem azt is, most már teljes a bicskakulcs élmény.

Ja és még egy hatalmas előnye volt ennek a bicskakulcsos rendszernek: innentől távirányítással nyitható lett a csomagtartó is. A nem Japán autókon szocializálódott olvasóknak elárulom, hogy azért fontos ez, mert a legtöbb japán autónak csak kulccsal, vagy bentről egy kar segítségével nyitható a csomagtartója. Magán a csomagtér fedélen nincs semmilyen kar vagy gomb, ami nyitná.

Ekkor már túl voltunk az esküvőn és a nászúton is Noémivel, amire természetesen a Suzuki vitt el minket. Horvátországba, Makarska városába mentünk, de nem álltunk meg ott, az egy hetes nyaralás alatt megnéztük az ország legdélebbi nagyvárosát Dubrovnikot is. Ez egy több, mint 2000 km-es út volt oda-vissza. Mondanom sem kell, hogy fel sem merült, hogy bármi baj lesz az út során a kocsival, és nem is lett, mindenféle bökkenő nélkül lenyomtuk a teljes utat. Egy nagy szívás volt csak: az autóban ekkor még nem volt klímaberendezés.

A klíma hiányának oka akkor éthető meg igazán, amikor rápillantunk a fenti árlistára. Ez az extra majdnem 10%-kal dobta meg egy Swift alapárát. Nem csoda, hogy ennyire ritkák a klímás modellek. Vagy inkább csoda, hogy valaki mégis megrendelte bele ahelyett, hogy akár egykategóriával komolyabb autót vett volna. Persze értem én hogy nem rendelték meg bele, de nekünk nagyon kellett volna, ezért az utólagos beszerelés gondolata folyamatosan ott motoszkált a fejemben (főleg nyaranta).

A nyári melegben és a téi hidegben az egyetlen dolog, ami az enyhülést az adta, hogy az autó szinte folyamatosan mélygarázsban parkolt. Időközben úgy alakult, hogy a háztömbben egy olyan parkolóhelyet tudtam kibérelni olcsón, ami munkaidőben (h-p 7-18) foglalt volt, viszont munkaidőn kívül állhatott ott a Suzuki. Szerencsére nem jártunk napi szinten a kocsival így az vált bevett gyakorlatommá, hogy hétvégén a ház alatt parkolt az autó, hétfőn reggel pedig elvittem az Arena Plaza akkor még ingyenes 2500 férőhelyes mélygarázsába, ahol ingyen parkolhatott (szürke zóna) egészen péntek délutánig. Munka után oda mentem érte és hazakocsikáztam vele egyenesen a mélygarázsba. Ha pedig véletlenül úgy alakult hogy kocsival mentem dolgozni, akkor is a céges mélygarázsban parkoltam a kocsival, mire hazaértem addigra már fel is szabadult a hely a ház alatt így újra mélygarázsba került a kocsi. Amellett, hogy igencsak jótékony hatással van egy autó állapotára, ha lényegében mélygarázstól mélygarázsig megy, a klíma hiánya sem volt annyira égető a hétköznapokban, mert az első 15 percben mindig kellemes 22-24 C fok volt a kocsiban. Ennél hosszabb utakon persze továbbra is szívás volt nyáron autózni.

Ekkoriban munka mellett mindketten egyetemre járunk egy-egy másoddiploma reményében. Szerencsére a gödöllői Szent István Egyetem közgazdaságtudományi karának volt egy kihelyezett épülete Budapesten, pont a XIII. kerületben, tőlünk 20 perc gyalogtávolságra. Persze a pénteki órákra gyakran az Aréna mélygarázsból a Suzukival jártam mert suli után már nem esett volna útba felvenni a kocsit. A szombati órákra pedig sokszor gyalog vagy biciklivel mentünk.

Még mindig 2016 környékén járunk, amikor vásároltam egy Swiftre való tetőszomagtartót, ami két keresztrúdból és egy négy gumitalpból állt. Plusz vettem még hozzá két darab noname biciklitartót, mert szeretünk tekerni és igényünk támadt néha elvinni ide-oda a bicikliket. Gyakran fel is kerültek a bringák a tetőre és sok jó helyszínt tudtunk két keréken bejárni (ahová nem tekertünk volna el a lakástól).

Ezek után a tetőn való szállítás annyira megtetszett, hogy nem csak bicikliket, hanem bútorokat is. előszeretettel vittünk így. Az Ikeában gyakori vendégek voltunk tetőcsomagtartóval, spaniferekkel felszerelkezve.

Azt már írtam, hogy minden tankolásról bejegzés készült, eleinte egy excel táblába, majd később a Spritmonitor-ra (is). A következő fotó akkor készült, amikor a századik (100) tankolást hajtottam végre a Suzukiba.

A Spritmonitor arra is jó, hogy összehasonlítsuk a autónk fogyasztását más hasonló, vagy éppen merőben eltérő autók fogyasztásával. Akkoriban gyakran szemezgettem mindenféle érdekes autók fogyasztási adataiból és előszeretettel csekkoltam a márkatársak tankolási és fogyasztási szokásait is. Mára ott tartok a Spritmonitoros tankolási "versenyben", hogy két területen is dobogós helyezést értem el a Suzukival.

Az egyik a fogyasztás:

Pontosabban az 1992-2003 között gyártott, benzinüzemű (tehát nem gázos), Suzuki Swift modellek, legalább 15.000 km-en keresztül vezett fogyasztási adatai közott az én autóm átlagfogyasztása a legmagasabb.

(A képre kattintva megnézhetitek az aktuális állást)

A másik a tankolások száma:

Pontosabban az 1992-2003 között gyártott, Suzuki Swift modellek, között a második helyen állok a tankolások számában (jelenleg 325 tankolással az első helyezett 457 szer tankolt a Suzukijába). Szerencsére minden esélyem megvan letaszítani a tróntól az első helyezettet, mivel 2014-ben valószínűleg eladta az autóját.

(A képre kattintva megnézhetitek az aktuális állást)

Az iskola mellett programozóként dolgoztam Budapesten. Közben fejlődtem a blogírásban és elkezdtem ismerkedni a HTML kódokkal is. Nagyon messzire nem jutottam ebben a témában, de pont ekkor jutott eszembe, hogy majd két évvel az autó vásárlása után már van elég tapasztalatom a kocsiról, mi lenne ha írnék egy Népítélet bejegyzést is. Az írás közben jöttem rá, hogy a népíteletbe írt szövegek megformázhatók HTML segítségével így egy fotókkal tűzdelt autóteszt szerű valami kerekedett "Ez olyan luxus, amit ti nem érthettek" címmel. Nyegleo (a lap egyik szerkesztője) hetente átnézte az új ítéleteket és a "heti merítést" rendszeresen publikálta a TC főoldalára. Így került ki 2017. szeptember 3-án ez a Suzuki a Totalcar és az Index főoldalára, ezzel meg is lett a kocsinak a 15 perc hírneve. A TC főoldalt azonnal le is mentettem:

Az élet persze zajlott tovább, haladt a suli, ment a munka, közben pedig eljött a gumicsere ideje. Mind a téli, mind a nyári gumik jó állapotúak voltak, a minták profilmélysége szinte gyári értéken volt, kopásnak semmi jele, a koruk viszont botrányosan nagy volt. Az egyik 10 a másik 8 éves volt ha jól emlékszem, nekem ez már túl sok és a tapadáson is lehetett érezni, hogy nem volt az igazi. Ezért eladtam őket és vettem négyévszakos gumikat, ami szerintem az egyik legjobb döntés volt a kocsival kapcsolatban. Azóta már a második szett négyévszakos garnitúrát koptatom és nyugodtan mondhatom, hogy a tapadással soha semmi gond nem volt.

2018-ban végre befejeztük az egyetemet, mindketten két diplomásak lettünk és két év házasság után a gyerekvállalás gondolata körül forogtak a gondolataink. A Suzuki pedig folyamatosan rótta a kilométereket alattunk, elvitt minket mindenhová, ahová csak szerettük volna. A horvát tengerpartra viszont már apósomék klímás Toyota Corollájával mentünk, főleg amiatt, hogy közben Noémi várandós lett. Egy ilyen útra pedig már nem akartunk elindulni klíma nélkül.

Ekkoriban még egy nagy fejlesztés következett az Suzuki használhatóságában, mégpedig a hangrendszert okosítottam meg egy kicsit. A koncepció az volt, hogy a lehető legkisebb fúrás faragás segítségével a lehető legnagyobb hangzás beli változást érjek el. A fejegység már korábban is tudta a telefonról való kábeles zenelejátszást, de a műszerfal alatt elhelyezett hangszórók egyszerűek képtelenek voltak a középtartomány alatt érdemben megszólalni, pláne nem tudtak mély hangot kiadni. A fejlesztéshez egy Creative 2.1-es hangrendszer mély(közép) sugárzóját használtam, ami pont abban a tartományban volt eredményes, ami hiányzott a rendszerből. A szerkezetett a vezető ülés alatt elhelyezve nincs irányprobléma sem. Valódi mély hangok természetesen így sem lettek, de egy olcsó 2010-es évek beli kisautó szintjére sikerült feltornázni a hifit. Ez szintén a mai napig működik.

Az egyre könnyebben menő írás és a népítéletes felbuzdulás után jelentkeztem egy hirtelen szembejött hirdetésre a villanyautosok.hu szerkesztőségébe újságírónak. Szerencsére a főszerkesztő inkább keresett hobbi írókat, mint főállású munkatársat, így a terhes feleségem mellé bevállaltam egy másodállást is.

Közben a főállásom is lecserélődött, váltottam, és a XIII. keületből az Árpád-híd metrómegálló környékéről kellett a III. kerületi Montevideo utcába járnom dolgozni. Az előző munkahelyemre a Corvin negyedhez leggyakrabban metróval vagy biciklivel jártam, de az új helyre sem a tömegközlekedés sem a bringa nem volt olyan kényelmes, pláne hogy ősszel történt a váltás. Úgyhogy autóval kezdtem el járni napi szinten, szerencsére a legtöbb esetben itt is mélygarázsban sikerült parkolni. Az úgy nagyjából 15 perces volt, mindkét irányba, hideg motorral. Ebben az időszakban hoztam össza a kocsival a rekord fogyasztást, amit azóta sem sikerült medgöntenem (12 liter).

Megszületett a lányunk, Bíborka, rá 3 hónapra kirúgtak az új munkahelyemről, megtanultam vakon gépelni, több cikket írtam a villanyautósokra és 2 hónapon át munkát kerestem. Azért is tartott ennyi ideig, mert nem vállaltam el az első melót, ami szembejött, ennek azóta is megvan a gyümölcse, mert jó helyre mentem és olyan munkát csinálok, amit még mindig szeretek. Egy darabig jól működött minden, szerepeltem még az Égéstérben is, majd elindítottuk a Villanyóra podcast-ot, de az újszülött és az új meló miatt abba kellett hagynom a komolyabb írást (, a podcast-olást) és még ennek a blognak a bejegyzései is igencsak megritkultak 2019 végére.

Közben eltelt egy nyár, és ha a klíma hiánya addig csak kellemetlenség volt, ekkorra már komoly logisztikai nehézséget okozott. Hiába rakattam hővédő fóliát a hátsó ablakokra, hiába indultunk mindig a hűvos garázsból, folyamatosan azt kellett figyelni, hogy fog-e sütni a nap és ha igen akkor nem tudunk messzire menni, mert fél-egy éves gyerekkel nem lehet négy lehúzott ablakkal menni még városban sem, nemhogy autópályán. Rászántam magam, hogy beépíttetek egy bontott klímát. Meg is vettem az alkatrészeket, de két teljes klímaszett megvásárlása után is akadt bőven alkatrész, amitből vagy újat kellett venni, vagy fel kellett újítani. Nagyjából ősztől tavaszig tartott az a folyamat, mire beszereztem a megfelelő alkatrészeket és felújítottam amit tudtam.

Javában tartott a lakáskeresés is, ugyanis elhatároztuk, hogy saját lakásba költözünk. Hosszas keresgélés után Dunakeszin kötöttünk ki. 2019 végén átvettük a kulcsot, amit egy hosszas lakásfelújítás követett, aminek 2020 februárjában lett vége. Amint beköltötzünk jöttek a covid lezárások és a klíma beépítése ismét tovább tolódott.

A költözés és a felújítás alatt is jó szolgálatot tett a Suzuki. A meglévő bútorokaink jelentős részét, a felújításhoz szükséges anyagokat, csempét, parkettát, új IKEA bútorokat, tulajdonképpen mindent a A Suzukival vittünk Budapestről Dunakeszire, hol a csomagtérben, hol az utastérben, hol pedig a tetőn.

Már benne voltunk a nyárban mire sikerült megbeszélni az időpontot az emberrel, aki képes volt beszerelni a bontott klíma alkatrészeit a kocsiba. A dolgot viszont nem úsztuk meg ennyivel, még egy hónapot kellett várni, mire minden összeállt. Ebből az évek óta húzódó folyamatból született meg a blog messze legolvasottabb írása A hiányzó extra - klíma beépítés egy régi Suzuki Swiftbe címmel, amiben leírtam, hogy lett majd 170.000 Ft elköltése után működő klíma a kocsiban.

Ezzel egy olyan autózási és életminőség javulást sikerült elérni, amire a mai napig úgy gondolok vissza, hogy ennek kellett volna az első fejlesztésnek lenni! 

Az évek alatt észrevétlenül lettem egyre pedánsabb autótakarító. Mióta megvettem a kocsit, igyekeztem mindig tisztán tartani. Sokat jártam vele gépi és kézi mosóban is, aztán a kézi mosást annyira megszerettem, hogy egy idő után már csak olyanba jártam. A belteret pedig állandóan porszívóztam, törölgettem. Felszerelésem nem igazán volt hozzá, mindent megoldottam a kézi mosóknál elérhető eszközökkel. Aztán vettem pár rongyot, meg ecsetet, azokkal tisztogattam a műszerfalat. Erre az 1 éves Bíborkát is megtanítottam.

Sajnos az új lakásunkhoz mélygarázs beálló nem járt, a bérlés viszont megoldható volt a környező háztömbök egyikében. Később már a saját háztömbünk alatt is lett hely, majd nemsokára a saját lépcsőházunkhoz legközelebbi helyet sikerült kibérelni, ami remek lehetőséget adott, hogy még többet tudjak foglalkozni a kocsival. Ha szerelgetni támad kedvem, csak lemegyek a lépcsőn és már ott is vagyok a kocsi mellett. Innentől kezdve a porszívózást is meg tudtam oldani odalent, nyáron kellemes hűvösben, télen pedig kellemes melegben. Mondanom se kell, hogy a kocsinak is a lehető legjobb egy ilyen fűtött teremgarázs.

A klíma, a központi zár és a hifi után a következő nagyobb fejlesztés az Egyedi tablet + telefontartó beépítése volt. Ezt a mai napig nagyon szeretem, mert egyrészt igazi Tesla feeling-je lett tőle a kocsinak, másrészt nagyon jó rajta navigálni és a zenét vezérelni.

Egészen 2022 nyaráig ez a Suzuki még mindig kis családunk egyetlen autójaként szolgált. Dunakesziről, miután feloldották a Covid utáni korlátozásokat, és az irodák újra elkezdték a home office helyett az irodai jelenlétet preferálni, ezzel jártam be dolgozni Budapestre a XIII. kerületbe, majd aztán Noémi is ezzel járt dolgozni. Itt még csak heti 1-2 napról volt szó, de aztán a bejárást egyre szigorúbban vették a cégek és már heti 3-5 nap is ellátogatott a kocsi Budapestre. Egyre többször alakult úgy, hogy szükség lett volna még egy autóra és persze az is egyre erősebben érződött, hogy a 2020-as években az 1990-es technológiai szinten megalkotott Swift még akkor sem ideális családi autó, ha időközben az összes létező extra belekerült. Az aktív és passzív biztonságról pedig jobb ha szót sem ejtünk, mert olyan ebben nincs.

A szükségleteink összessége és anyagi helyzetünk javulása miatt egy komolyabb autó vásárlásán kezdtünk gondolkodni és 2022 augusztusában meg is érkezett egy újabb japán csoda, a Toyota Prius III. 1.8 HSD Sol a családhoz. Ez azért egy tényleg nagyságrendekkel komolyabb, csendesebb, biztonságosabb és kevesebbet fogyasztó kocsi, nagy csomagtartóval és a Suzukihoz képest végtelen komforttal. 

Szerencsére a Suzukit nem kellett eladni. Megvan a helye a mindennapjainkban, sokkal kevesebbet fut és sokkal inkább hobbiautóként funkciónál. Néha járok vele dolgozni, néha megyek vele hosszabb utakra is, de a családi utazások és a napi használat 80-90%-át a Prius vette át.

A fejlesztések sora viszont nem szakadt meg. 2024-ben kapott a Suzuki egy vonóhorgot, amit saját kezűleg szereltem fel, vagy úgy is mondhatám hogy szenvedtem a kocsi alá. Plusz hogy a terheléstől ne üljön le nagyon a kocsi hátulja még egy kiegészítő légrugó szettet is kapott a hátső felfüggesztés.

A vonóhorogra azért volt szükség, mert keresztapám a '90-es évek óta őrizget egy orosz Skif sátras utánfutót, és úgy gondoltuk, Bíborka már elég nagy ahhoz, hogy be merjünk vállalni egy balatoni sátorozást ezzel a múzeális értékű csodával. És milyen jól döntöttünk, mindannyiunknak nagyon jó élmény volt ez az 5 nap.

Ezt a sátras bulit idén is szeretnénk megismételni, vagy akár még fokozni, szóval nem csak egy alkalomra szólt a vonóhorog. Mi több, azóta még egy kis fusi melóhoz is szükség volt a Suzuki vontatási képességére.

Ha eddig nem jött volna át, nagyon megszerettem ezt a kocsit. Tudom, hogy objektíven nézve ez csak egy régi, kicsi, zajos, nem túl biztonságos és sokat fogyasztó autó, de számomra már az életem része. A családunk meghatározó pillanataiben velünk volt, sosem hagyott cserben, mindig elvitt mindenhova. Hacsak nem történik valami olyan változás az életünkben, ami arra kényszerít, hogy megváljunk a kocsitól, egy darabig még biztosan nem fogjuk eladni. Két autóra egyre inkább szükségünk van, viszont két drága, autóra nincs, úgyhogy egynek még ma is teljesen megfelel ez a Swift. 10 éve van meg és remélem, hogy legalább 10 évig még meglesz!

Ha kíváncsi vagy mennyibe került eddig egy több, mint 20 éves automata váltós Suzuki Swift jó állapotban tartása nézd meg ebben a kissé összetett, de minden költséget tartalmazó táblázatban. Ha kevesebb adatra és több grafikonra, fogyasztási adatra vágysz, nézelődj a Spritmonitoron. Van egy összefoglaló cikk a Totalcar Népítélet rovatban, ebben röviden le van írva milyen autóról van szó.

A Patreonon pedig megtalálhatjátok az összes eddigi írásomat, nem csak Suzukis témában!

Blog

Táblázat

Spritmonitor

Patreon

Népítélet