20 éves a Suzuki

2020. augusztus 17. 15:21 - Magyar Péter 87

Picivel több mint 20 éve, 2000. június másodikán helyezték forgalomba először ezt a HFP-542 rendszámú automata váltós Suzuki Swift sedan típusú gépjárművet a Tolna megyei Bonyhádon. Erről a tényről a kissé kopott rendszám keret is tanúskodik. Arról viszont már nem tud mesélni, hogyan telt az elmúlt 20 év. Sajnos ebből 14,5-ről én is lemaradtam, de az utóbbi öt és fél évről annál inkább tudnék mesélni, és mesélek is folyamatosan itt a blogban.

A memóriám sosem a tényadatokat, inkább az érzéseket jegyezte meg, ezért nagyon sokat segít az emlékezésben a táblázat, amit a vásárlás óta vezetek. Ebből a táblázatból fogok néhány érdekességet felvázolni nektek:

69.633 km tettem meg az autóval (plusz azt a pár km-t a legutóbbi tankolás óta)
Pontosan 200 alkalommal tankoltam a kocsiba (ebből egy volt, ami nem teli tank, amikor kölcsönadtam egy ismerősnek)
Üzemanyagra 2.115.186 Ft-ot költöttem, 8,33 liter / 100 km-es fogyasztás mellett.
Az 5,5 év alatt sosem robbant le útközben, és mindössze kétszer fordult elő, hogy nem indult be, mindkettő az akkumulátor hibája miatt. (ami bikázható).
A lerobbanásokat megelőzendő és a jó állapot megtartása végett 453.389 Ft-ot költöttem karbantartásra és javításra.
Az üzemben tartáshoz még további 335.536 Ft-ra volt szükség, ami biztosításra, adóra és műszaki vizsgákra ment el.
Ha visszaosztjuk ezeket a költségeket akkor 38 Ft/km-re adódnak a költségek.

De hogy ne csak számok szintjén emlegessük az azt a rengeteg kilométert, nézzük merre jártam a kocsival.

Nyomkövető

Unokatesóm jóvoltából a vásárlás után alig több mint egy évvel beszereltünk a kocsiba egy GPS nyomkövetőt. Ennek a fejlesztésnek köszönhetően a rendszer folyamatosan rögzíti az összes megtett utat, így pontosan tudom, hogy merre járt azóta a járgyány. Lehetőség van ezeket az utakat dátum alapján szűrni és akár az útvonalun belüli sebességeket és időket is meg lehet nézni. Fantasztikus dolog! Nyilván túl nagy jelentősége nincs egy ilyen autónál, de jó néha böngészni a múltban.

Így néz ki egyben a nyomkövetett 53.579 km

Rendszeres utazások

Mindenféle nyomkövetés nélkül is biztosan tudom, hogy a legtöbb hosszú utat és ezzel együtt a legtöbb autópályás kilométert Budapest és Kazincbarcika között futotta a kocsi. Átlagosan havonta egyszer megtettük oda-vissza. Ez pontosan 200 km-t jelent utanként, plusz a helyben szaladgálást. Ha kiszámoljuk, csak emiatt legalább 24.000 km került az órába. Ez a teljes megtett táv egyharmada.

A mindennapi közlekedés

A másik fő felhasználás, a hétvégi bevásárlás, barátok meglátogatása vagy éppen kisebb kirándulások voltak Budapest környékén. Ezek jellemzően 2-5-10 km-es utak, amik az autó szempontjából sokkal rosszabbak, mint a pályázás. Az ilyen városi utak teszik ki a futás másik egyharmadát. Ez csak 2020-től változott meg némileg, mert mióta Dunakeszire költöztünk, sokat járok be vele dolgozni, egy 30 km-t jelent oda-vissza. (A koronavírus és a Home Office miatt szerencsére sokkal kevesebbet használom munkába járásra a kocsit, mint rendesen.)

Nagyobb utazások

A mindennapi mobilitási gondjaink megoldásán kívül mind a belföldi, mind a külföldi nyaralásaink egy jó részére a Suzukival mentünk. Ezek között volt jó néhány balatoni, egy soproni, egy győri, egy kassai és néhány Debrecen környéki út is, természetesen mind Budapestről.

A leghosszabb és legemlékezetesebb ezek közül egy horvátországi nászút volt, ráadásul nem a legközelebbi tengerpartra, hanem az ország déli részén lévő Makarskára. Ez 800 km-t jelent egy nap alatt. De ha azt nézzük, mikor volt a Legtávolabb kocsi Magyarországtól, akkor Dubrovnikot kell megjelölni, mert a google által ajánlott útvonalon majdnem 950 km autózást jelent Budapesttől számítva. Szóval csak ezalatt a nyaralás alatt több, mint 2000 km csorgott az autóba. Azóta egyébként voltunk még egyszer ugyanott, de már nem a suzukival mentünk, mert a klíma hiányát nem szerettük volna megint 10 órán keresztül élvezni.

Viszont mióta bekerült a klíma a kocsiba, azt mondom, hogy bármikor megtenném vele ezt a 2000 km-t. Simán lehet, hogy még összejön.

Milyen az élet egy 20 éves autóval?

A blog alcíme a “Tudd meg milyen egy Suzukit birokolni” sokszor nem derül ki azokból a bejegyzésekből, amiket írok, ezért most igyekszem összefoglalni röviden.

Nagyon röviden: odafigyelést igényel.

Azért mondom ezt, mert mióta megvan, igyekszem úgy szervezni a dolgaimat, hogy az segítsen megóvni az autó állapotát. 4 évig például a hétköznapok túlnyomó többségében az Aréna Pláza (akkor még) ingyenesen használható mélygarázsában tartottam. Mivel hétköznap amúgy is Biciklivel vagy tömegközlekedéssel jártunk dolgozni (főleg pénzügyi és szervezési megfontolásból) ezért hétköznap amúgy sem kellett a kocsi. A pláza pont útba esett munkába menet, ezért azt csináltam, hogy hétfő reggel kocsival indultam, beálltam az arénába és gyalog folytattam az utat a Nokiába (Corvin negyed). Pénteken aztán munka után a plázába vettem az irányt, felvettem a kocsit. Innen az első dolgom volt, hogy lemossam róla a rárakódott dízel kormot és mentem haza, ahol beálltam az albérlethez tartozó mélygarázsba, amit csak hétvégente használhattam (mert volt egy bérlő aki oda járt dolgozni és neki kellett a fizetős parkolás ellen). Szóval egész kevés macerával tudtam ezt játszani, de erősen kétlem, hogy egy akkor 15 éves, alig 500e Ft-ot érő autóval ezt bárki más megcsinálta volna.

Az odafigyelésen kívül azonban teljesen normálisan használom. Amikor menni kell, akkor megyek, függetlenül attól, hogy milyen az időjárás. Legyen akár 40 fok, eső, vagy 10 centis hó, sosem csináltam belőle gondot. Ezt csak azért mondom, mert van az az embertípus, aki ha elkezd esni az eső, inkább nem megy sehova a kocsijával, nehogy elrozsdáljon.

A budapesti forgalomban sosem éreztem, hogy hátrányban lennék pusztán az autó kora miatt. A közel 100 lóerő és az autómata váltó miatt megfelelően dinamikusan lehet indulni a lámpától, a szélesebb kerekek és a jó állapotú gumik miatt pedig a fékezés is pont olyan, mint bármivel, amivel az átlagember közlekedik. A márka lenézettsége természetesen érződik néha, de az a tapasztalatom, hogy ha szép állapotú és tiszta az autó, ránézésre nem egy lelakott fos, akkor nem is úgy bánnak vele, mint az átlag Suzukival. Szóval olyan, hogy leszorítanak vagy nem engednek el nem igazán volt.

A méreteit tekintve érdemes belátni, hogy ez valójában egy 4 személyes autó. A két kezemen meg tudnám számolni, hogy hányszor ültünk benne öten. Ha volt ilyen, akkor is csak pár száz méterre mentünk, vagy 160 cm alatti emberek (jó ismerősök, akik közül legalább az egyik lány) voltak. Ha elfogadjuk ezt a személyszám korlátozást akkor viszont nagyon elégedettek lehetünk, mert 4 ember jól elfér és a csomagtartó is kellően nagy. Nem egy alkalom volt, hogy mikor felvittem a lakásba azokat a cuccokat, amiket magunkkal vittünk például egy nyaralásra, magam is feltettem a kérdést, hogy “Ez mind benne volt???”.

Rendszeresen telekocsiztunk BP - Barcika között, mielőtt a kislányunk megszületett és sosem volt panasz a helykínálatra. Mióta megvettem hozzá a tetőcsomagtartót a biciklitartóval együtt, sokszor volt, hogy 2 biciklit, vagy egy rakás IKEA bútort is szállítottam vele. Természetesen telepakolt csomagtartóval. Nyilván ilyenkor a lámpa az égnek mered, de pont erre van benne a fényszórómagasság állító tekerentyű. Le kell tekerni, hogy ne vakítson. Nem tudom mi volt a rekord, de szerintem mostanában a költözés környékén kaphatta a legnagyobb terheléseket. Amikor lehajtott ülésekkel teleraktam a hátulját, főleg a gardrob szekrény elemeivel, és ami nem fért be, még felkötöztem a tetőre. Szóval sem a teherbírásra, sem a helykínálatra nem lehet panaszom. Egy kombi Passat nyilván több dolgot elnyel, de sokan megdöbbennének, hogy mennyire használható ilyen szmpontből ez a 20 éves Swift.

A vezetési élményről sok szempontból lehet beszélgetni. A sportosság nem a Suzuki asztala, hiába az alufelni és a nagyobb (165/65R14) kerekek. Nem fog úgy kanyarodni, fékezni és gyorsulni, mint egy Mazda MX-5. Ezért inkább azt mondanám, hogy a vezetése egyszerű és kényelmes. Mi sem támasztja ezt jobban alá, hogy az automata váltó gyönyörűen teszi a dolgát, behúzom a kart D-be amikor meg megállok, akkor P-be. A kettő között el lehet felejteni a váltogatást. A dugóban araszoláskor pedig elég csak a fékpedált felengedni, majd megnyomni. Budapesten sok alkalommal volt már nagy könnyebség, hogy nem rohadt le a lábam a sok kuplungolástól. A kormány szervós, tekergetni akár egy ujjal is lehet. Az ablakokon jól kilátni minden irányban. Lehet érezni, hogy hol a kocsi eleje és a hátulja. Szóval nekem nagyon kényelmes a mindennapokban, csak kilógatom a kezem az ablakon és megyek. Egyébként a kényelemhez hozzájárul még az elektromos ablak, a távirányítós központi zár (csomagtérnyitás funkcióval - ez nem gyári) valamint a biztonságérzetet is növeli egy kicsit az ABS és a 2 légzsák.

Nyilvánvalóan sok modern extra hiányzik belőle. Gondolok itt a tolatóradarra, kamerára, a mindenféle képernyőkre, navigációra, és a vezetéstámogató rendszerekre. Ezek nagy részét megoldja egy iPhone és egy olyan mechanika nélküli rádió, amiben van beépített iPod támogatás (nyilván ez sem gyári, de talán a kazettás magnót kicserélni nem bűn még egy youngtimerben sem). Fel van ragasztva a szélvédőre egy meglehetősen jó telefon tartó, el van vezetve a kábel a műszerfal réseiben, és amikor beszállok, annyi dolgom van, hogy berakom a telefont a helyére és csatlakoztatom a töltőkábelt. Innentől kezdve rendelkezésre áll a (Waze) navigációs rendszer, aminek a bekapcsolása nélkül max a sarki boltig megyek és bármelyik zenelejátszó alkalmazás hangját ki lehet tenni a rádióra. Nekem a Spotifyra van előfizetésem így jellemzóen azt használom, leginkább podcastok hallgatására. Ezzel a setuppal a legfontosabb modern extrák (a navi és a drága USB támogatásás gyári rádió) kiválthatók egy régi autóban. Nekem nagyon kényelmes ez így a mindennapokban.

Gondok

Mivel ez az autó új korábban is a legolcsóbbak közé tartozott (még fullextrásan is), ez érződik rajta. Az anyaghasználattal nekem semmi bajom. Látom, hogy olcsó kemény kopogós műanyagokat és egyszerű szövet kárpitot használtak, de ezek nagyon könnyen tisztíthatók és nem látszik rajtuk semmi kopás. A zörgések viszont annál zavaróbbak. Mindig van valami, ami egy kicsit nyiszog, zörög, kattog, vagy csattog az utastérban. A motor zaja pedig csak tetézi a hanghatást, főleg 80-100 felett. 120-130-nál odáig fajul a dolog, hogy a zenehallgatás csak max hangerőn lehetséges (úgy van beállítva hogy a max az, ahol még nem torzít a tuningolt hangrendszer). A max hangerőn való zenehallgatás egyébb zajokkal tarkítva pedig fárasztó, úgyhogy az a jellemző, hogy inkább beszélgetünk, mert azt legalább halljuk.

Egy másik kissé béna jelenség, ami szintén minden használatkor felmerül, hogy nincs az ajtók zsnérjába beépítve az az eszköz, ami megtartja kinyitott állapotban az ajtót. Emiatt ha egy kis lejtőn állok, vagy van egy kis szél, lehetetlen nyitva hagyni az ajtókat, folyton bezáródnak. Marha bosszantó apróság.

Egy másik ilyen spórolás tettenéréséhez a szellőzőt kell egy kicsit alaposabban megnézni. A rácsok mögötti részek, amik ecsettel elérhetetlenek, mindig porosak. Ennek pedig az az oka, hogy nincs a kocsiban pollenszűrő. Néha még kisebb faágak, vagy levéldarabok is bejönnek rajta, ami borzasztóan bizar. Miért nem lehetett kialakítani valahova egy szabványos helyet, ahova valamelyik gyártó szabványos pollenszűrője bemegy. Emiatt folyton por van az utastérben és akár napi szinten lehet takarítgatni a műszerfalat vagy az ajtókárpitokat. Nekem erre van rendszeresítve egy puha szőrű ecset a kocsiban, amit akár egy piros lámpánál is előveszek, ha látom hogy már megint több a por a kelleténél, de azt hiszem ez megint csak nem az átlagos viselkedés. :D

Az automata váltó amellett, hogy kényelmes Meglehetősen elavult szerkezet. Nagyban növeli a fogyasztást (többek között ezért is utálják annyian Magyarországon az automatákat, pedig egy modern szerkezettel már kevesebbet fogyaszt az autó, mint manuálissal). Egy 40 literes tankkal és egy olyan benzinszint jelzővel, ami már 32 liter elfogyasztása után nullát jelez meglehetősen gyakran kell a benzinkútra járni. Nálam átlagosan 8,5 litert fogyaszt a kocsi, ami azt jelenti, hogy 400 km után már a nulla alatt van a mutató. Sok esetben (télen) amikor 10 litert kerülgeti a fogyasztás, már 300 km megtétele után érdemes meglátogatni a benzinkutat. Ezt ma már egy átlagos villanyautó is tudja. Egyáltalán nem bántam volna, ha legalább az 1.6-os motorhoz, vagy a sedan kasznihoz beépítettek volna egy 60 literes tankot, mint a Peugetot 306-ba. Szerintem elfért volna valahova.

A kocsi legnagyobb hátránya azonban az egyik legismertebb közhely is egyben, hogy papírautó, tehát nem nyújt megfelelő biztonságot egy ütközésnél. Ezt valamelyest segít elkerülni az ABS és valamelyest javít a túlélési esélyeinken a légzsák, de ha ezt egy 10 évvel fiatalabb, európai márka modelljével hasonlítjuk össze, akkor a helyzet siralmas.

Végül

Ezeken az apróságokon kívül nagyon megbízható és kellemes az autó egy 20 éves, 1.6-os, automata váltós Swift. Az egész atmoszférája olyan nyugodt. Nem akarsz vele gyorsan menni, vagy letúrni másokat. Kiváló mindennapi közlekedési eszköz volt az elmúlt 20 évben. Manapság viszont már egyre inkább hobbiautónak való, mert a legjobban akkor érzi magát, amikor 60-80 között, lehúzott ablakokkal kanyargunk vele egy kihalt árnyékos főúton, ahol nem zavar senkit, hogy kicsit lassabban megyünk, minket pedig még nem zavar a motor zaja. Egy trabanhoz tudnám leginkább hasonlítani. Aki ült már mostanában gyári állapotú trabantban (főleg 1.1 kombiban) az érti, hogy miről beszélek. Az az autó tipikusan olyan, hogy ha nincs összehasonlítási alapod, és nincs körülötted forgalom, akkor azt mondhatod, hogy az egy igen jó autó. Viszont bármi modernebb mellé téve elavultnak, lassúnak és zajosnak tűnik. Nekem nagyon az az érzésem, hogy csak néhány év választ el minket attól, hogy erről a Swiftről is ezt lehessen elmondani.

Ha kíváncsi vagy mennyibe került eddig egy közel 20 éves automata váltós Suzuki Swift jó állapotban tartása nézd meg ebben a kissé összetett, de minden költséget tartalmazó táblázatban. Ha kevesebb adatra és több grafikonra, fogyasztási adatra vágysz, nézelődj a Spritmonitoron. Van egy összefoglaló cikk a Totalcar Népítélet rovatban, ebben röviden le van írva milyen autóról van szó.

A Patreonon pedig megtalálhatjátok az összes eddigi írásomat, nem csak Suzukis témában!